Ki Viszi Át A Szerelmet
- Nagy laszlo ki viszi at a szerelmet
- Magyarul Bábelben - irodalmi antológia :: Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet
- Nagy lászló
- A HÉT VERSE – Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet | Magyar Kurír - katolikus hírportál
- Ki viszi át a szerelmet - Kicsi hang
Lángja, melege a szeretet, a szenvedélyes szerelem és öröm kifejezését szolgálja. Ünnepeinken örömtüzet gyújtunk, tûzijátékot rendezünk. A tûz segítségével gépeket hajtunk, ételeinket ehetõvé tesszük. A tûz a szépség egyik kifejezése képen, versben. Színe, a piros szenvedélyt jelez. Ugyanakkor a tûz veszélyes, pusztító elem, háborúzásra is használják az emberek. Az istenek ezért haragudtak meg Prométheuszra. A legszörnyûbb tömegpusztító fegyver az atombomba. A vers írásképe utal ennek veszélyére, s ez a gondolat fejezi ki, hogy a tûz egyszerre jó és rossz eszköz: "nem a hamuvá izzó csontja, virrasztó igéje kell". A költõ a tûz okos, erkölcsös és jóságos felhasználása mellett szavaz mûvével.
Nagy laszlo ki viszi at a szerelmet
Kultúra – 2021. július 17., szombat | 20:30 Egy varázslatos vers az életről, szeretetről, szerelemről, tisztességről, helytállásról, kitartásról, s még oly sok mindenről, ami emberi létünk lényege. Kérdések, melyeket oly sokan, akik magyarul beszélünk, varázsigékként mormolunk; kérdések, melyekbe belekapaszkodunk, melyek irányt mutatnak a jó felé törekvő léleknek. Az 1925. július 17-én született Nagy Lászlóra emlékezünk. KI VISZI ÁT A SZERELMET Létem ha végleg lemerűlt ki imád tücsök-hegedűt? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantu mezővé a szikla- csípőket ki öleli sírva? Ki becéz falban megeredt hajakat, verőereket? S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist? Létem ha végleg lemerűlt, ki rettenti a keselyűt! S ki viszi át fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra! (1957) Fotó: Borsodi Henrietta Magyar Kurír Kapcsolódó fotógaléria
Létem, ha végleg lemerült, Ki imád tücsökhegedűt? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantú mezővé a sziklacsípőket, Ki öleli sírva? Ki becéz falban megeredt Hajakat, verőereket? S dúlt hiteknek kicsoda állít Káromkodásból katedrálist? Létem ha végleg lemerült, Ki rettenti a keselyűt? S ki viszi át a fogában tartva A szerelmet a túlsó partra? kapcsolódó videók Tudod mi az a MOODLYRIX? Egy olyan hangulatkártya, melynek segítségével pillanatnyi érzelmeidet tudod kifejezni. Keresd a fejlécben a kis hangulat ikonokat. i
Magyarul Bábelben - irodalmi antológia :: Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet
A további képek ezeknél is összetettebbek: a falban megeredt hajak, verõerek a népballadát idézik, melyben a kõmûvesek csak akkor építhetik fel a várat, ha egyikük felesége hamvával kevernek habarcsot, mely a köveket összetartja (Kõmûves Kelemen). Nagy László ennek tragikumával fejezi ki ragaszkodását az élethez. A káromkodásból épített katedrális a költõi tiltakozás képe: a lázadó magatartásé, melyet az idõtálló alkotás rangjára emel. A káromkodás itt az örök elégedetlenséget fejezi ki. A ki rettenti a keselyût képben a ragadozó, dögevõ madár elleni mozdulatával kél az élet védelmére, de utal Prométheusz legendájára is, aki az alkotáshoz szükséges tüzet lehozta az égbõl az embernek, s ezért vállalta az égiek büntetését, a keselyû marcangolását. A zárókép az árban kölykét mentõ állat motívumával a legfõbb érték védelmére utal. Mindezt kérdés formájában sorakoztatja fel a költõ: ki képviseli az életet, ha õ már nem lesz? A vers ars poetica — költõi hitvallás. Az élet föltétlen képviseletét vallja és vállalja.
Nagy László. Ki viszi át a szerelmet, Tûz Nagy László: KI VISZI ÁT A SZERELMET Létem ha végleg lemerûlt, ki imád tücsök-hegedût? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantu mezõvé a sziklacsípõket ki öleli sírva? Ki becéz falban megeredt hajakat, verõereket? S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist? ki rettenti a keselyût! S ki viszi át fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra! Nagy László (1925—1978) dunántúli földmûvelõk gyermeke. Versei hol viharosan komor, hol szivárványosan derûs képeikkel és ritmikai, formai gazdagságukkal tûnnek ki kora költészetébõl. Elementáris erõvel szólaltatja meg a természethez közel élõ ember, a szerelem, az alkotóerõ és az igazságtevõ indulat igazát. A vers képek sorozatát vonultatja föl. Ezek többségükben metaforák. Mind az élet értékét, nagyszerûségét hordozza magában. A tücsök-hegedû a költészetet, a deres ágra lehelt láng az érzelmek forróságát, a szivárványra feszülés a lehetetlennel határos vállalkozást, a sírva ölelt sziklacsípõk a szerelmi szenvedélyt és gyöngédséget jelképezik.
Nagy lászló
Létem, ha végleg lemerült, Ki imád tücsökhegedűt? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantú mezővé a sziklacsípőket, Ki öleli sírva? Ki becéz falban megeredt Hajakat, verőereket? S dúlt hiteknek kicsoda állít Káromkodásból katedrálist? Létem ha végleg lemerült, Ki rettenti a keselyűt? S ki viszi át a fogában tartva A szerelmet a túlsó partra? A szerelmet a túlsó partra?
A HÉT VERSE – Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet | Magyar Kurír - katolikus hírportál
- Új autó részletre önerő nélkül
- Dr. Csont 1. évad 10. rész | Online filmek és sorozatok
- Ki viszi át a szerelmet - Kicsi hang
- Megoldás Archívum | Érettségi.com
- Ki viszi át a szerelmet verselemzés
Nyomtatott kiad�s: Szombathely: Savaria Univ. Press, 2011 URL: URN:
Ki viszi át a szerelmet - Kicsi hang
Ki viszi át a Szerelmet (Hungarian) Létem ha végleg lemerűlt, ki imád tücsök-hegedűt? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantú mezővé a szikla- csípőket ki öleli sírva? Ki becéz falban megeredt hajakat, verőereket? S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist? Létem ha végleg lemerűlt, ki rettenti a keselyűt! S ki viszi át fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra! © Nagy László jogutóda Publisher Holnap Kiadó Source of the quotation Versek és versfordítások 1-3. Who Will Take Love (English) If one day my life submerges for ever, who will adore the tiny cricket-fiddlers? Who will breathe tender warmth on a frosty branch? Who'll crucify himself on a rainbow, parched? In tears who will embrace and mellow hips of rocks into a tender meadow? Who will fondle what's taken root in bare, rough walls – arteries and human hair? And for ravaged faith - who on earth will build a cathedral from swear-words? If one day my life submerges for ever, who will care and scare away the vulture!